1. Ha az alaphozzáállásom az életemhez az, hogy ne mondja meg nekem senki, mit tegyek és mit ne: hogy minden esetben én döntöm el, mit teszek, ez nem lelki szabadság, hanem fejjel menés egy magamállította falnak.

2. A keresztény lelki szabadsága abban áll: senki és semmi nem tudja meggátolni abban, hogy életét Isten szabad vezetésére bízza.

3. A lelki szabadság a megváltás következménye: a keresztségben kapott új életünk gyümölcse, a Szentlélek ajéndéka.

Áldott jó masina ez a gépentyű, maga az internet, tudjuk, „kitágítja a világot”. Ám mint minden más egyéb dolognál, ebben az esetben is létezik a túlzás, a kábulat, a rabság jelensége.

Haladj a korral! - hangoztatja a Közhely.

Javasolnék egy, akár ismét közhellyé válható ötletet: HALADJ A KORODDAL!

Ez egy olyan lehetőség az életünkben, ami által meggazdagodhatunk. Tudásban, élettapasztalatban, okosságban, rálátásban és belátásban, jóságban, szeretetben, mindennek aranyfedezeteként a bölcsességgel.

Gábor atya írja a blogjában , hogy a humorérzékkel megáldott kutya készül a Nagy Boldog Csaholásra.

Erről eszembe jut:

1. Nagyon jól teszi.

2. Valamennyi Nagyra Nőtt Állat jól teszi: az összes medve, cápa, madár, tehén, agér és egár; na és az sem ártana, ha a  minden önmagára visszareflektálni képes csúszómászó is igyekezne másféleképpen sziszegni és nyáladzani. (Ez nem vicc.)

Elgondolkoztam azon, hogy az ember, legyen akár hívő, akár nem, miért szidja Istent, és miért őt szidja, ha valami rossz éri.

Íme néhány meglátásom, amit bárki magában ki is egészíthet.

1.) Még a személyes istentapasztalattal rendelkező is képes a bajokért Istent okolni.

Azon morfondírozom, milyen Isten szeretete.

A konklúzió: NINCS ALKU!!!

A Mester isteni öntudata felvilágosítja az embert: "...a ti gondolataitok nem az én gondolataim,..." /Iz 55,8/

A Teremtő soha nem alkuszik!

Már a teremtéskor sem tette. Teljesen szuverén módon nyilvánította ki: VAGYOK!

Egy levelezőtársamat idézem:

Mindenki akinek van fantáziája eltud képzelni abszurditásokat, amikkel lehet dicsőíteni Istent, de vannak amik a józanész/jóizlés határán, vagy kívül vannak.

Igen, egyetértek.

:o)

Szeghy Ernő beszéli el valahol egy hölgy élményét, akinek megjelent Jézus, s ő átkiáltott a másik szobába a nővérének: „Gyere, nézd, itt az Úr Jézus!”, de erre a látomás azonnal eltűnt, s többet nem jelentkezett. Istent nem lehet bekeríteni.

Gábor atya legutolsó (28.) Sir Hasirim írása nyomán tengernyi gondolat jött fel bennem: régiek és újak. Van, ami megosztható, a többség nem.

„Leírhatatlanul rossz érzés a megnemértés” – írja Gábor atya a tegnapi blogjában. Magam is rendszeresen átélem, hogy számomra világos és közérthető dolog sokak számára sötét.

Mostanra arra a megállapításra jutottam, hogy a nemértést történő magyarázatokon és tényleges indokokon túl a sátán összezavaró hadművelete áll, sokkal több esetben, mint azt elsőre gondolnánk.

Szeretnék egy morfondírozást megfontolásra felvetni!

Akinek nem zubbonya, ne terítse magára!

De azért érdemes egy pillantást vetni rá, hátha...esetleg...hűha!

* * * * * * *

Már többször írtam, amit Gábor atyától hallottam emígyen fogalmazni: " A sátán nem gentleman!"

Egy levelezőpartnerem szól

... "buli" misékről, ahova mennek a fiatalok, mert ott olyan jól érzik magukat, olyan jó a hangulat, meg a kisgyerekek ott mászkálnak az oltár körül, meg báboznak, stb.

"Isten szereti a gyerekeket!" - ez igaz.